Bozók Ferenc piarista paptanár, költő és esszéíró hetedik könyve szubjektív kislexikon, aforizmák, vallomások, verstöredékek gyűjteménye. „Tegyük, amire a kötet költője-írója, gondolkodója (tegyük hozzá: filozófusa) sarkall minket: játsszunk, ahogy ő játszik a szavakkal, szabad szubjektív asszociációival. Próbáljunk a mondatok mögé látni (ez a belépő a játékhoz), örüljünk a gyakori és találó költői képeknek, ha akadnak, játékos rímeknek. Pihenjünk a pihentető sorokkal, érezzük azt, hogy élni jó, leginkább, ha süt ránk az Isten napja, jó, ha tiszta levegőt lehet venni, megízlelni a források ízét (Koldus). Évszakoktól, napoktól, óráktól függetlenül. Örüljünk, ha ismerős szavak bukkannak fel a mondatok között (röpteti és kikacagja), ne álljunk meg, ha valamit nem értünk (Deák), talán csak kevés ismeretünk van a Haza Bölcséről. Örüljünk egy laza parafrázisnak (Kérvény), bogarászva megtalálható kulcsnak (Ágnes). Örüljünk egy könyvnek, ha vékonyka is, de KÖNYV.” (Tarbay Ede)