Fohásszal Ottokár nem túl jó időben akarja gyakorolni papi hivatását. Vagy nem túl jó helyen. Azt hitte, csupán egy egyszerű szertartás miatt kell Lancre-be mennie, de rá kell ébrednie, hogy a vámpírok és a boszorkányok között dúló háború kellős közepébe csöppent. Boszorkányok alatt pedig az ifjú Ágnes értendő, aki tényleg nem tud még saját magával sem egyetérteni; Magrat, aki a boszorkánykodást a pelenkákkal próbálja ötvözni; Ogg Nagyi valamint Wiharvész Anyó, aki már önmagában súlyos gondot jelent. A vámpírok viszont intelligensek, a stílus mellett díszes mellényekkel is rendelkeznek, és kiszabadultak. Ők is szeretnének egy harapásnyit a jövőből. Fohásszal Ottokár tudja, hogy vele van az ima ereje, de azt kívánja, bárcsak lenne nála egy bárd is.