Bencsik Orsolya író így ajánlja a könyvet: Nagy Márti hol alámerülő, hol lebegő verstárgyain egy szoborrá, tehát halottá merevített, modern, zuglói Ophélia úszik át. Elmosódó nyomát cickafark, katáng, vadvirág vagy éppen indák szegélyezik. Némává tett kőszáján halkan, de annál határozottabban szóvá teszi az őt körülvevő mikrovilág belsővé vált tapasztalatait, és ezeket az apró, precíz tapasztalatokat romokká szublimálja. Ezeknek a romoknak pedig szerves eleme, masszív anyaga a test tájainak a felhasítása, a nedvek valósága, a tejben és vérben ázás, az elmúlás lehetetlensége és tisztátlansága.