Hadnagy József új verseskötete költői pályájának eddigi csúcsa. Meg nem tagadva régebbi, kiemelkedő, alapvetően intellektuális jellegű poémáit, jelen kötetében nemcsak a kötöttebb formákkal bánik egyre biztosabban, hanem a helyzet, a pillanat lírai lehetőségeire is nyitottabb. Ennél is fontosabb, hogy figyelme mélyült a haza, a közös emberi sors irányába, és ez nemcsak az erre predesztinált témaválasztásoknál érhető tetten, hanem kihat a kötet egészére is. (…)Hangja egyre letisztultabb. Hadd említsem az Óda a férfihoz rejtett iróniáját, a Kő és tükör között intellektuális pillanatát, vagy a záró ciklus nőiség iránti vallomásait: most már nem egy-egy vers, nem egy-egy ciklus, hanem a kötet válik egésszé. Vibrál, kileng; hol könnyű, hol súlyos, s mégis egy. (Dusa Lajos)