„Nagy Cili nemzedéke legjobbjainak egyike, verse menedékünk lehet. Nem pózol, nem harcol elismerésekért, díjakért, nem kilincsel szerkesztőségeknél, nem barátkozik irodalmi kocsmaasztaloknál. Hiszem, hogy csak a legnagyobbra hivatottaké ez az elszánt mindent kimondani akarás: mikor az érzelmeket nem köti gúzsba a földhöz ragadt „gondolkodom, tehát vagyok”, az ösztöniségen mégis átüt az intellektus. Szépet és rútat egyaránt képes felmutatni – elsöprő lendülettel, félelem nélkül, tükröt tartva elénk…Nagy Cili, ha a pokol tornácán állva lángra lobban is miközben verse megszületik, teremtő ereje akkora, hogy minket is kigyújt, magával ragad. Lángolunk, de mégsem égünk el – költészetét nem lehet másképp olvasni, csak úgy, hogy érezzük: emelkedünk, emelődünk általa.”Rózsássy Barbara