„Renczes Cecília legalább olyan természetességgel kezeli az élet bonyolultságát, mint amilyen egyszerűen ejti ki s írja le a legváratlanabb szókapcsolatokat. Mintha csak külön nyelvrendszert alkotott volna érzelmei regisztrálásához, amely növényekből, vízből és csillagokból, földszagból és klarinétszóból áll össze. Nem akar semmit másokra erőszakolni, sem eszmét, sem önsajnálatot. Figyeli magát, s magán át a világot, hogy mire hogyan reagál benne az univerzum, a legapróbb rezzenésben, elhajlásban is átélve a lét teljességét.”