Ferdinandy György, a krónikás feszes, rövid írásokba tereli történeteit. Ezekből áll össze a könyv első fejezete, az Emlékszilánkok. Hatvanegy míves „szösszenet”, időben, térben határtalan, váratlan fordulatokkal, csattanókkal. A hétköznapi apróságok, például a pók „lakótárs” a fürdőszobában éppoly fontosak, mint az, hogy hol a helyünk a világban, mi történt velünk a XX. században. Vele van a múlt, és beleolvad a jelenbe. A mindent néven nevező őszinteség, az irónia akkor is jellemzi, amikor saját magáról ír, és ez adja meg a súlyát, hitelét a szavainak.