Egy korán árvaságra jutott fiú élettörténetébe sűríti az erdélyi magyarság megpróbáltatásait. A kisebbségi sors balladai tónusú regénye az örök megaláztatás, a kiszolgáltatottság, az áldozati-sors jeremiádjává növekszik. Ennek az ágrólszakadt juhászbojtárnak és szénégetőnek egész életében négy olyan esztendő jutott, amikor egyáltalán embernek érezhette magát, a `magyar világ` 1940 és 1944 közötti esztendeje. Ami ezután Erdélyre szakadt, az maga volt a pokol. Ebben a törvényen kívüli, nyers ököljogra épülő világban ép erkölcsi érzékű, hazafias lelkületű embereknek helye nem lehetett, így lesz a hajdan jámbor fiúból a havason bujdosó haramia, aki az olvasó előtt mégis hőssé magasztosul. Megrendítő, letaglózó, egyben lélekemelő olvasmány.