"-Nyolcadik centuria katonái! Talán Szíriában születtek és nevelkedtetek, de immár tagjai vagytok az északi határvidéken szolgáló legbüszkébb és legnemesebb segédcsapatnak. Az I. tungriai cohors számtalanszor harcolt már e hegyek között, és mindig győztesként hagyta el a csatamezőt. Mindig. Diadalt aratunk, legyenek bármilyenek az esélyek, eltemetjük és meggyászoljuk a holtakat, aztán továbblépünk." Az Elveszett Sas csatája megmentette Hadrianus falát, Britannia új római helytartójának azonban el kell taposnia a felkelés utolsó, pislákoló parazsát is, ha nem akarja kockáztatni az egész provincia elvesztését. A véres kezű északi király, Calgus, ravasz szövetségeket köt annak érdekében, hogy karddal és tűzzel fenyegethesse a déli területek viszonylagos békéjét. Mindeközben a római haderő teljesítőképességének végső határán jár... Marcus, az I. tungriai cohors centuriója számára az új hadjárat kétszer annyi veszélyt rejt: nemcsak az ellenséges lándzsák okozhatják vesztét, de egyetlen elej