Nagy Imre (1893–1976) festőművész erdélyi, romániai recepciója jobbára az egész életművet ismerteti (Gazda József 1972, Szabó András 2006), és a szerzők természetesen kevés hangsúlyt helyeznek az életmű magyarországi kapcsolataira, az itt keletkezett és itt őrzött művek beemelésére az oeuvre-ba. Nagy Imre hadifestőként vett részt az első világháborúban, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán s ennek Kecskeméti Művésztelepén tanult, a második világháborúban átélte Budapest ostromát, és az 1956-os forradalom is Budapesten találta. A 20. századnak a magyarság egészét érintő legnagyobb történelmi sorsfordulóit itt élte át, s mindez nyomot hagyott alkotómunkásságában is. Portrérajzolói csúcsteljesítményét, az Erdélyi Helikon íróiról készített rajzsorozatát a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi Budapesten.Eredeti, korábban nem ismert és nem közölt dokumentumok fölhasználásával (pl. Grünn Médivel folytatott levelezése, följegyzései) összeállított forrásközlemény, magyarországi vándorkiállításáról szóló