A ma már évezredes múlttal büszkélkedhető horvát írásbeliség a történelem folyamán háromféle nyelvjárásban (ča, što, kaj) háromféle írást (glagolita, cirill, latin) s olasz és magyar ortográfiát használva gyarapodott, míg a 19. század elejére eljutott az irodalmi nyelvi standard létrehozásáig, amelynek alapja – a kaj nyelvű írók fájdalmára – a što dialektus lett. A könyv megírásának elsődleges célja az eddig felkutatott és a szakirodalom művelői által feldolgozott anyag és a kutatási eredmények számbavétele és összegezése volt, továbbá a kaj horvát irodalom középkorban gyökerező, majd a kései reneszánsz, a barokk és a felvilágosodás jegyében formálódó történetében folytonosságot mutató magyar motiváltság komparatív bemutatása – lévén, hogy a történelmi Magyarországon együtt élő népek irodalmának egyike sem fonódott úgy össze az elmúlt évezredben a magyarral, mint a horvát, ezen belül is elsősorban a kaj horvát literatúra.