A kötet a mai magyar nyelvben megjelenő neologizmusok szemantikai felépítését vizsgálja funkcionális-kognitív keretben. A szerző megadja a neologizmus több szempontú definícióját, eszerint a neologizmus olyan újszerű szerkezeti felépítésű nyelvi jelenség, melynek egy adott közlő és/vagy egy adott befogadó adott szituációban előzetes (vagy ilyen hiányában előzetesként értelmezett) tapasztalataihoz, ismereteihez és az ezekből fakadó elvárásaihoz viszonyítva újszerű jelentést és/vagy újszerű stílust tulajdonít. A neologizmusnak nevezett jelenségek a közlő-befogadó viszonyában, a nyelvhasználat során válnak jellemezhetővé, létrejöttükben és értelmezésükben változatos mentális és kognitív nyelvhasználói stratégiák érvényesülnek. A dolgozat bemutatja a neologizmusok szemantikai szerkezetében szerepet játszó jelenségeket (metonímia, metafora, fogalmi integráció), majd tizennégy olyan, szinkrón szempontból aktívan létező neologizmus szemantikai szerkezetét tárja fel, amelyekkel kapcsolatban a