„... az elkövetőnek ne essen semmi bántódása ezt megelőzően; bizony,így gondoskodott előrelátóan egész polgári közösségünk kegyességéről[tisztaságáról].Hogy is van ez? Nem lehet előre tudni – ezvalamennyiünkre érvényes –, ki válhat közülünk gyilkossá.”(Demosthenes: Aristokratés ellen, 25.)Ma inkább ezt a kijelentést fogadnánk el: bárki áldozattá válhatközülünk. Valóban olyan különleges Démosthenés fenti állítása? Nemtörekedtek volna a gyilkosok megbüntetésére a klasszikus Athénben? A gyilkos valóban elmenekülhetett abüntetés elől?A kötetben választ találunk ezekre a kérdésekre, s Démosthenés – rendkívüli forrásértékű – beszédéttanulmányozva tájékozódhatunk az athéni katonapolitika céljairól és buktatóiról a Kr. e. 4. század derekán:polgárrá avatott zsoldosvezér, üres (csak evezősökkel elküldött) hadihajók, nagyratörő tervek görögszövetségesekkel, thrák királyokkal, perzsa helytartókkal, hűséges és hűtlen szövetségesekkel, ellenségbőllett barátokkal. S nem utolsó sorban szónoki fogásokk