Az 1849 nyarát követő csaknem két évtizedben, a bécsi birodalmi kormányzat politikai offenzívája idején a kor embere úgy érezte Magyarországon, az államhatalom árgus szemekkel figyeli és figyelteti állampolgárait, s a magán- és köztereket rendőrhivatalnokok és titkos „bizalmiak” serege lepte el. A meggyőződés, hogy a politikai hatalom titkolt ágensei útján a mindennapjaiban, magánéletének legmeghittebb perceiben is szemmel tarthatja és ellenőrizheti a lakosságot, a társadalom széles rétegeiben gyökeret vert. S e meggyőződésben osztozott a városi iparossegéd, a vidéki földbirtokos vagy a pesti palotájában estélyt adó arisztokrata egyaránt. A könyv bemutatja az államrendőrségi megfigyelés szervezeti jellemzőit, megrendelőit és működési elveit, miközben felvázolja a rendőrinformátorok színes világának fény- és árnyoldalait, valamint a társadalomnak a megfigyeltség nyomasztó tapasztalatával szembeni védekező reakcióit