A könyv a Zsolnay dísztárgyak bemutatását tűzte ki célul, szubjektív válogatásban, a család és a családdal száz éven át egybeforrt pécsi gyár másfél évszázados történetének ismertetésével párhuzamban. Pécsett, ellentétben a nagy hagyományokkal rendelkező híres európai porcelángyárakkal, nem csupán dísztárgy készült. Ez utóbbi csupán a termékek elenyészően kisebb hányadát adta, mégis, a Zsolnay név ezen termékek révén vált világhírűvé, amelyet legfőképpen az 1873-as a bécsi, majd az 1879-ben a párizsi Világkiállítás alapozott meg. Ennek legfőbb letéteményese Zsolnay Vilmos volt, eredetileg kereskedő, egy személyben azonban festőművész, keramikus, a legnagyobbakhoz mérhető tudós és egyben kiváló üzletember. Az 1853-ban Lukafán működő, majd Pécsre költöző kézműves manufaktúrát 1868-tól gyárrá, találmányai révén üzemét néhány éven belül a Monarchia vezető kerámiagyárává fejlesztette. Nevéhez fűződik az irizáló, fémfényű máz, az eosin, a magastüzű zománc, a fagy- és hőálló épületkerámia, a