Az életműsorozat mostani kötete Baranyai Bosnyák István 1975-ben megjelent munkájának (Újvidék, Forum Könyvkiadó, Symposion Könyvek 41) ismételt kiadása. A szerző tanulmányaiban, esszéisztikus gondolatkísérleteiben a Sinkó Ervin-i opus frissnek mutatkozó szellemiségét, szintetikusságát ismerte fel. A közép-európai forradalmár megszállott értelemkeresése és igazságkutatása foglalkoztatta elsősorban. Az emberi cselekvés intenzitásának privát és kollektív dimenziója, az etikai életvitel rehabilitálhatósága érdekelte, végső következtetéseinek levonása közben pedig az oeuvre jelentőségének, hatástörténetének összefüggéseit mutatta ki. Műve egyúttal a személyes hangoltság pátoszát, pedagógiai optimizmusát sem nélkülöző kortárs individuum önvallomása is. A folytonosságot igyekezett nyomon követni, a vizsgált alkotások esztétikai-etikai vonatkozásainak pontos számbavételével, valamint a művészember létezési határhelyzeteinek, gyötrő dilemmáinak nyomatékosításával.