Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete új sorozatában (Magyar Történelmi Emlékek – Értekezések) frissen megjelent kötet a középkori magyar kereskedelem színterei közül a vásárokat és a lerakatokat vizsgálja. Ezzel nagy hiányt pótol a korai magyar gazdaság és kereskedelem jellemzőinek történeti feltárása terén. A középkorban a Magyar Királyságban három vásártípus jelent meg: a napi piac, a heti- és az éves vásár. Ez utóbbit a 16. századi források „sokadalom”-nak nevezték. Voltak olyan középkori sokadalmak, melyek országos, de nemzetközi szinten is ismertek voltak, szép számmal rendeztek azonban olyan éves vásárokat is, melyeket csak kisebb, a hetivásárnál sem nagyobb piackörzetből kerestek fel. A három vásártípus közül a napi piacról tudjuk a legkevesebbet, ezek megtartása nem igényelt külön királyi engedélyt, vélhetően a város önállóan szabályozta. A 13. századig közepéig a hetivásárok jelentették a mind a helyi, mind a külföldi kereskedők számára azt a ker