„Igaz, Morita Tsuneónak japán arca van, de a szíve és az agya csak félig japán. Félig már hozzánk tartozik. Nem csak azért, mert évtizedeket töltött Magyarországon és megtanulta nehéz nyelvünket. Azért is, mert sok szempontból belülről éli át azt, ami ebben az országban és határainkon túl, a posztszocialista régióban történik. Egyszerre néz ránk életünk résztvevőjeként, azonosul problémáinkkal – ugyanakkor megőrzi a külső elemző tárgyilagosságát, és a japán fejlődés alapos ismerete, a nemzetközi összehasonlítás tovább növeli fejtegetéseinek meggyőző erejét. Sok állítását, köztük nem is egy kritikai észrevételét meggyőzőnek és tanulságosnak tartom, bár vannak olyan gondolatai is, amelyekkel nem tudok egyetérteni. Nyugodt szívvel ajánlom a könyv olvasását. Morita minden írása érdekes, tartalmas, gondolatébresztő.” (Kornai János)