Az emberi lét tényleges és lehetséges üvegszilánkjairól olvashatunk a kötet lírai hangvételű, prózai írásaiban. Az üvegszilánkokról, amelyek a ránk mért sors darabjai, a fájó s mégis fenséges élet részei, s ha tárgyak: valóságok és metaforák egyaránt. Embersorsok, melyek születésünkkor már megadattak, nincs emberi erő, mely ezen változtatni tudna. Farkas Judit jól megkomponált könyve a mindennapokon túli emelkedettséggel és mélységgel rögzít helyzeteket, Kosztolányi Dezső gyönyörű verssorainak szellemében: „Szemedben éles fény legyen a részvét, / úgy közeledj a szenvedők felé”.