Valastyán Tamás – nemzedékének egyik legmarkánsabb kritikusa –, a szó legjobb értelmében morfondírozik, miközben gondolkodva ír és írva gondolkodik – versről, prózáról, kritikáról. Írásainak tárgya többek között Borbély Szilárd, Rakovszky Zsuzsa, Tandori Dezső, Darvasi László, Tar Sándor, Hévizi Ottó, Nádas Péter munkássága.
