Thornton Wilder amerikai írót (1897-1975) Kosztolányi Dezső fedezte fel a magyar közönség számára, 1928-ban. Remekműként köszöntötte a Szent Lajos király hídjá-t -`olyan alkotás, írta, mely nem minden évben, de nem is minden évtizedben terem`, `érzéseket közöl, oly közvetlenül, hogy arcomon végigcsorog a könny`-, és tisztelete jeléül menten le is fordította a regényt, a szeretet apoteózisát. `Péntek délben, 1714. július 20-án Peru legszebbik hídja leszakadt, s öten, akik éppen átmenőben voltak, a mélységbe zuhantak` - ez a katasztrófa a regény kerete, és Wilder az öt szerencsétlenül járt személy életét teszi vizsgálata tárgyául: azt feszegeti, vajon véletlen volt-e, hogy épp őket és épp akkor érte a végzetes szerencsétlenség - vagy isteni rendelés. `Akár véletlen - írja egy Thornton Wilderről szóló tanulmányában Rónay György -, akár gondviselés: marad az egyetlen értelem - a szeretet.` Mert - és ezt már Wilder mondja: `Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; c