Húsz éve jártam először Nyugat-Szibériában, és tizenkét év intenzív kapcsolat fűz a Szinja folyó mentén lakó hanti csoporthoz. Életem részévé váltak, és ők is számon tartanak engem. A kulturális antropológia résztvevő megfigyelésenalapuló módszere azt követeli a kutatótól, hogy merüljön bele minél jobban a másik kultúrába, s közben külső szemlélőként figyelje azt. Ezt a pszichés terhet mindenki a maga módján dolgozza fel, de előbb-utóbb szembesülni kell a határokkal. Én úgy döntöttem, hogy belépek a hanti világba. Kutatóból feleséggé, szomszédasszonnyá, vendégből háziasszonnyá, magányos idegenből szinjai hanti gyermek anyjává, ösztöndíjasból háztartásbelivé váltam.Könyvemben alapkutatás jelleggel az egész Szinja-vidék lakosságának leírását kísérelem meg, tudományos szempontok alapján. Szeretném bemutatni, hogy milyen rokonsági csoportokba szerveződnek a szinjai hantik, milyen ecsoportok belső szerkezete és egymáshoz való viszonya, s mindez milyen hatást gyakorol a mindennapi életre. Ku