Egy magyar diplomata emlékezései és emlékeztetése (1959-2013)„A külpolitika művészet, amelynek mestere addig áll a partner lábán, amíg az bocsánatot nem kér.” /Ch-M. Talleyrand/ - Ez a megfogalmazás a klasszikus francia diplomácia felfogásában, a XIX század elején hangzott el, ám ma is tanulságos lehet szellemi párbajra sarkallásával. E könyv szerzője azonban a vakhitűséget és torz internacionalizmust hirdető és megtestesítő rezsimek világában volt magyar külpolitikus és diplomata, amikor gúzsba kötve lehetett táncolni a diplomáciai parkettán is. Tapasztalásaim azonban ekkor is egyértelművé tették számomra, hogy az ilyen-olyan rezsimek, valamint a világ globalizálódása ellenére is a nemzet a legidőállóbb szellemi, kulturális összetartó és megőrző ereje a népeknek, közöttük nekünk, magyaroknak. Ezért az „eszményi” magyar diplomata számára változatlanul zsinórmérték kell, hogy legyen „a hazaszeretet, a hazafias kötelesség szüntelen érzete”. Emellett időszerű dolognak tartom hangsúlyozni,