Kulcsár István, a hetvenes és a nyolcvanas években az ország egyik legismertebb riportere, évekig a Magyar Rádió és Televízió moszkvai és New York-i tudósítója volt. Most, nyolcvanadik évén túl elérkezettnek látja az időt akkori – nagyrészt hazai – élményeinek közreadására, hiszen a Rákosi-korszakot és a Kádár-korszakot, az akkori társadalom belső szövevényes viszonyait és az „átkos” hétköznapokat kevesen ismerik jobban, mint ő. Az egykori eseményeket, viszonyokat belülről, nem ellenzékiként látta és élte át, de azért sok mindennel neki is „tele volt a hócipője”. Például a Néphadseregben (is) uralkodó „svejkizmussal” vagy egyes vezető elvtársak gáláns kalandjaival. És hogy a szerző mindig valósághű, ugyanakkor szórakoztató történeteinek témája milyen változatos, az már a fejezetcímekből is kiderül: az Osztályidegenek például többek között báró ismerőseiről – Wesselényi Miklósról és Perényi Zsigmondról –, az Éberek és szájtátiak című fejezet a szovjetek és nyomukban a hazai bürokratiku