„Sehol sem vagyok. Ezeket a szavakat nem kell szó szerint érteni: ebben a pillanatban épp hátradőlök a KLM légitársaság Amszterdam–New York járata üzleti osztályának kényelmes ülésében. Előttem a hosszú késő őszi éjszaka. 1999 novembere, elenyészik lassan a második évezred Krisztus után. Besötétedett: alattunk a maga nyugtalanságában láthatatlan Európa, amely oly régóta szenvedi egyesülését. Szemben ezzel az Európával az ország, amelyben születtem és felnőttem, pillanatok alatt hullott szét, annak ellenére, hogy európainak hitték. Nincs többé. Önállósult tagjai ottmaradtak a Balkánon, hogy mindegyik egyedül csússzon-másszon a jövője felé.