A Rabinovich-album nem egy, inkább több, egymásra épülő, egymásba illeszkedő regény. Minden fejezetben egy újabb családtag veszi át a szót, hogy saját stílusában elmesélje életét, miközben a maga szájíze szerint beszél a többiek történetéről is: a lengyel faluban végigélt komor napokat követő meneküléstől, a négy nemzedék évszázadnyi útkeresésén keresztül, a brüsszeli egymásra találásig. A könyv, mint egy kaleidoszkóp jeleníti meg a különböző nézőpontokat, így adva különös minőséget a családtörténetnek, amely éppen attól hiteles, hogy annyira emberi, azaz gyakran ellentmondásos, zavaros, és felkavaró. A Rabinovichok jóságukkal, szeretetvágyukkal, gyarlóságaikkal és félelmeikkel együtt válnak régi ismerőseinkké, barátainkká, családtagjainkká. Innen pedig már csak egy lépés kimondani azt, ami úgyis nyilvánvaló: a Rabinovichok mi magunk vagyunk!