Lászlóffy Csaba új verskötete (kettős könyve, líra-duója, ikerválogatása) egymással dialogizá-ló műveivel, ciklusaival, textuális kereszteződéseivel izgalmas és egyben kísérleti nagykompozíciót rajzol ki. Ebben áll egyik újdonsága. A hálózatszerűen működő elrendezésben olyan költemények foglalnak helyet, melyek érzéki finomságukkal, kon-templatív letisztultságukkal, helyenként heves, sőt kérlelhetetlen erejükkel, nyelvi erejükkel foglalják össze és gondoltatják újra a négy évtizedes alkotói pálya fő hangsúlyait. Lászlóffy Csaba poétikáit kezdettől a fokozott műgond, az européer műveltség átsajátításának és problematizálásának készsége jellemzi. Lászlóffy ikerkönyve azért delejezően nehéz, nagy téteket mozgató opus, mert egyidejűleg tiszteli, állítja és forgatja fel azt a rendet, amelyből vétetett: ott bontakozik ki a korábbi kötetekhez képest új tónusaival, ahol nem várnánk, azaz nem pontosan ott, ahol várnánk. Terjed. Szétterjed. Létezésről valló versei (pl. A Hatodik az a-moll börtön