Arisztotelész műfajelmélete a mai napig az irodalomesztétika és a drámaelmélet egyik fő inspirálója. Műve fennmaradt részeiben a szerző az antik poétikai reflexiók egyik központi kategóriájából, a mimézisből indul ki.Míg Platón inkább filozófiai kategóriaként használta, Arisztotelész már esztétikai terminusként alkalmazza a minden művészeti ág közös jegyét, az utánzást, a hasonlítást. Szerinte a mimetikus tevékenység fő feladata a lelki történések felidézése.Munkájában kivált a tragédia és az eposz kérdésköreivel (eredetével, alkotóelemeivel, szerkezetével, tárgyával stb.) foglalkozik, bár fontos irodalomelméleti evidenciák megalapozását is elvégzi, amikor a nyelvi kifejezésmódról, a költői nyelvről fejti ki nézeteit.Az antik gondolkodó műve olyan egyetemes értékű alkotás, amelynek minden házi- és közkönyvtárban megtalálhatónak kell lennie.