Pacsirta Sárszegen él, szüleivel. Sárszegen, ahol egész évben hamuszürke por hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt remek, paprikás illatát viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene, nótaszó veri fel az éjszakákat. Pacsirta szülei -kisvajkay és köröshegyi Vajkay Ákos és kecfalvi Bozsó Antónia- régóta elszoktak már e zajoktól. Maguknak élnek, csendesen. Áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya lányt. Boldogok, elégedettek. Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon ennek a történetnek a kezdetén Pacsirta vidékre utazik, a rokonaihoz. Egy hetet van távol a szülői háztól. És ez az egy hét elegendő arra, hogy könyörtelenül szembesítse Vajkayékat az igazsággal. Egy csúnya arcban felmutatni az emberi lét iszonyatos kegyetlenségét, az öreg házaspár néhány napjában a tömlöcbe zárt sorsok groteszk tragikumát -könnyű kézzel, halálos biztonsággal-: ez Kosztolányi művészete, a Pacsirta halhatatlanságának titka.