Egy hos­­szú, vé­res há­bo­rú so­rán az em­be­ri leleményesség min­dig újabb, mo­der­nebb fegy­ve­rek megalko­tá­sá­ban nyil­vá­nul meg. Ez a meg­ál­la­pí­tás különö­sen igaz a II. vi­lág­há­bo­rú eu­ró­pai hadszínterére, ahol a Har­ma­dik Bi­ro­da­lom tu­dó­sai és mér­nö­kei nem ki­sebb célt tűz­tek ki ma­guk elé, mint a had­vi­se­lés ad­dig is­mert módszereinek gyö­ke­res átformálá­sát. Ha úgy ves­­szük, si­ker­re is vit­ték tervüket, hiszen mun­ká­juk gyü­möl­cse­ként, igaz, nem az ő ide­jük­ben, ha­nem ké­sőbb, a had­vi­se­lés alap­ve­tő vál­to­zá­so­kon ment ke­resz­tül. A Né­metország tit­kos fegy­ve­rei a II. vi­lág­há­bo­rú­ban ka­ta­ló­gus­sze­rű­en mutatja be a német ha­di­tech­ni­kai fej­lesz­té­se­ket, és rész­le­te­sen elem­zi azok si­ke­rét vagy ku­dar­cát a világtör­té­ne­lem el­ső, iga­zi, gépesíett há­bo­rú­já­ban.