Nemcsak a XIX. századi francia, de az egész világirodalomban ritka az olyan vonzó fiatalember, mint Edmond Dantes. Tehetséges, érző szívű dalia a húszon innen, nyitva előtte az egész világ minden tekintetben, hiszen tengerész, kapitányi rang várományosa, és a szép Mercedes is kész az oltár előtt megpecsételni szerelmüket. Vetélytársainak azonban csípi a szemét, hát megrágalmazzák, és számításuk beválik. A szép reményű ifjú egykettőre If várában, a szörnyű börtönszigeten köt ki, elevenen eltemetve. De kiválóra vizsgázik itt is, mégpedig rabtársa, Faria abbé előtt, aki példát mutat neki tartásból, fortélyból, bölcsességből és lelkierőből, halálával visszasegíti az életbe, titkával a gazdagságba. A visszanyert szabadságot azonban nem jóhiszemű fiú kamatoztatja már, hanem keserű férfi, aki könyörtelen bosszút áll rosszakaróin.Dumas számára a sors forgandósága személyes tapasztalat volt, 1844--45-ben, mikor műve napvilágot látott, honfitársaival egyetemben átélt már nem egy történelmi megrá