Egy napló, az IRATOK c. verses regényféle (Kossuth, 2011) befejező része, de önálló történetként is olvasható. Míg az IRATOK keltette indulatokat értelmünkben már az első könyv megpróbálja elrendezni, az érzelmi feloldozást inkább ez a kis könyv adja meg. Magániratok, kevesebb nagy gondolat, még kevesebb irat, és a hang letisztultabb, vagy csak kevésbé izgalmas? Mindössze néhány vers és rímelő beszéd, szép.<br><br>És egy hivatalosabb vélemény "[…] Furcsa versnaptára az évnek-életnek, annyi bizonyos. Hozzám közel áll természeti és univerzális dimenzióinak sejtetése, tisztánlátása, naturo-morf, csöndes humora folytán. […] Nem jön rosszul a magyar lírának (és az olvasónak) ez a lehántott verselés, amelyben minden tárgyias, és mégis abban a minutában (nyelvi pillanatban) már elvont. (Más kérdés, hogy itt és ott mit lehetett volna még csiszolni, s hogy a füzet valóban teljes sorozat-e a maga nemében.) Akinek van füle rá, meghallja.Remélem, örül a könyv elkészülésének.<br>Magával örülök: T