A XX. századi világirodalomból nagyon kevés könyv vált annyira a kultúránk részévé – s köszön vissza a legkülönfélébb formákban könyvek lapjairól és filmek kockáiról –, mint épp a Lolita, az a regény, amelyet először, egy prűdebb korban, meg sem akartak jelentetni a merészen szexuális tartalma miatt, s amelyet sokáig mindenféle szexuális forradalmak híres-hírhedt műveivel volt szokás egy sorban emlegetni. Pedig mi sem állt távolabb a szerzőtől, mint a szexuális ösztön felszabadítására való törekvés. Nabokov művészi célja nem egy perverzió fölmagasztalása, se nem elítélése (vagy az mégis?): a mű metaforikus szinten az emberi „én” börtönéről szól – pedofil főhőse, Humbert Humbert ahhoz a majomhoz hasonlít, amelyik „létrehozta az első szénrajzot, amit állat valaha is készített; ez a vázlat a szerencsétlen pára ketrecének rúdjait ábrázolta”.A Lolita hallatlan világsikerét elsősorban hihetetlen nyelvi és gondolati gazdagságának köszönheti: minden idők egyik legnagyobb művészregénye ez, amel