Ez a kilenc évig írt, felzaklató regény olyan közel áll a valósághoz, hogy szinte lehetetlen meghúzni a határt, mely cselekményét a képzelettől elválasztja. Szerzője Budapesten élő, mindennapi harcokban őrlődő zsidó értelmiségi, aki személyes tragédiáját dolgozta fel. Csak úgy volt képes kiheverni elsőszülöttje, egyetlen fia elvesztését, ha harcba kezdett, hogy újra gyermeke szülessen. Amikor pedig ismét apa lett, úgy érezte, meg kell örökítenie a történetét. Kényszerből választott, fájdalmas témája vezeti el Istenhez, a zsidósághoz, családja történetéhez, s közben szubjektív képet nyújt az 1978 és 1993 közötti, mozgalmas időszakról, melyre fiának rövid élete esett.