Mexikó Amerika legizgalmasabb országa. Itt minden mértéktelen: a forgalom, a kultúra, az erőszak, a szépség, a korrupció, a hőség, még maga a halál sem ismer határokat – mindezekről a témákról Octavio Paz bőven írt A magány labirintusa című művében. Paz Nobel-díjas lett – de aki valóban érteni akarja Mexikót, annak másvalamit kell olvasnia: Juan Rulfo történeteit.A Rulfót olvasó Gabriel Márquez írja: „Egyetlen egyszer voltam még ennyire meghatódva, amikor Kafka Átváltozását olvastam a sötét bogotai diákszálláson.” Rulfo nem ömleng a buja, mágikus természetről vég nélküli leírásokban, ahogy azt a latin-amerikai bestseller-szerzők teszik, ellenkezőleg, sokáig vonakodott leadni kéziratát a kiadónak, nehogy egyetlen felesleges szó maradjon benne. Valóban, A lángoló pusztában egyetlen felesleges szó sincs, Rulfo műve górcsó alá veszi Mexikót, felkavar és egyben elbűvöl. Rulfo megadja szereplőinek – még akkor is, ha bukott egzisztenciák – azt, ami oly ritka érték Latin-Amerikában: a méltóság