„Kritikáiban Nádas Péter mindvégig fegyelmezetten a művel folytat párbeszédet, de az értelmezést nem csupán intellektuális tevékenységnek, hanem a szenvedélyes figyelem és az önmegértésmeg-megújuló folyamatának is tekinti. Ebben az értelemben a regényíró és a kritikus írásmódja nem különbözik. Választékos ízlés, minőségérzék, önismeret, függetlenség, a véleményalkotásszabadsága. Nádas írásmódjának és kritikai szótáránakalapfogalmai... a kötet olvasójának érdemes megfontolnia ajánlatait, mert felnőtt beszélgetésre invitálják, ahol az értelmező egy pillanatig sem gondolja, hogy övé lehet az utolsó szó.” (Mészáros Sándor)