A tudós irodalomtörténész professzor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület fél századon át leghűségesebb munkatársa és tisztségviselője 1950 decemberében e soroktól kísérve küldi el szülőfaluja, Sáromberke református lelkészének arcképét: „…ha mi vének el is halálozunk, egy-két évtizedig még mindig rámutathatna a sáromberki lelkész arra a példára, amit ez a parókia falán függő kép juttathat eszébe. Arra, hogy a legegyszerűbb falusi ház szülöttje is, ha istenadta tehetségét, talentumait jól használja, milyen magaslatokig, talán nálam magasabbra is eljuthat”. Kétségtelenül Kristóf György pályafutása mintaszerűen példázza a protestáns iskolarendszer évszázadokon át működő tehetségpártoló és -kifejlesztő jellegét. Ő maga is tudatában volt ennek, sok írásában, beszédében jelét adta hálájának.