Már a 19. században, az első óvodák megjelenésekor megfogalmazódott annak az igénye, hogy az óvoda ne csak gyermekmegőrző intézet legyen, hanem sokoldalúan fejlessze a gyermekeket számukra megfelelő tevékenységeken keresztül. Ez ideális életkor, hiszen a gyermekek (még) szívesen tanulnak újat, kíváncsian fedezik fel a világot, gyakorolnak és ismételnek. A sok lehetséges fejleszthető és fejlesztendő terület közül a nyelvelsajátítás folyamatára fókuszál a kutatás. Mind az óvodai, mind a családi nyelvelsajátítás folyamata során középpontban áll a gyermek nyelvelsajátító tevékenysége mellett a környezet, hiszen nincs olyan gyermek, aki születésekor predesztinálva lenne egy vagy két nyelv elsajátítására, hanem a környezeten múlik, hogy adottak-e és szükségesek-e ennek a feltételei. A többnyelvűség témaköre évek óta egyre nagyobb figyelmet kap hazai és külföldi fórumokon. A munka célja bemutatni azokat az utakat, lehetőségeket és feltételeket, amelyek gyermekeket elvezetnek két nyelv ismeret