Ma­gyar­or­szá­gon éven­te mint­egy 10 mil­lió lá­to­ga­tó ke­re­si fel az or­szág 800 mu­ze­á­lis in­téz­mé­nyét. A lá­to­ga­tók közt sok a gyer­mek, akik óvo­dai vagy is­ko­lai cso­port­ban ér­kez­nek. A gyer­me­kek jó ré­szét szülő vagy pe­da­gó­gus hozza, azért, hogy a mú­ze­um­ban kü­lön­le­ges él­mé­nyek kö­ze­pet­te ta­nul­ja­nak. Nem kevés azok­nak a fel­nőt­tek­nek a száma sem, akik szin­tén ta­nu­lá­si szán­dék­kal ér­kez­nek, le­gyen az tu­da­tos tö­rek­vés vagy csak az új, is­me­ret­len meg­is­me­ré­sé­nek vágya. A ma mú­ze­u­ma sok­fé­le funk­ci­ót tölt be: gyűjt, rak­tá­roz, kutat és ki­ál­lít, emel­lett is­me­ret­ter­jesz­tő könyv­tár és do­ku­men­tá­ci­ós köz­pont is, amely­ben elő­adó­ter­mek és mű­he­lyek mű­köd­nek, ét­ter­met nyi­tot­tak, kon­cer­te­ket és bá­lo­kat ren­dez­nek. Mi örü­lünk annak, hogy a mú­ze­um újra nép­sze­rű, fon­tos in­téz­mé­nye lett az elit­kul­tú­rá­nak, s nyi­tott a tö­meg­kul­tú­ra, a köz­mű­ve­lő­dés felé is, csen­des, ma­gasz­tos temp­lo