Bart István könyve szerencsésen kísérli meg a lehetetlent: csúfondáros magyar értelmező szótára nyelvi rejtjeleinket fejti meg, a szavainkba zárt magyar sajátosságainkat magyarázza. Lefordítja a magyarságot minden világnyelvre, és ebben a magyarság-enciklopédiában a humor is magyar. Talán csak Karinthynál és Örkénynél voltunk ilyen vakmerőek magunkhoz: fölényes, groteszk, önmagát is kigúnyoló alázattal és kacsintással súgja meg, mit értünk valójában szavainkon, fordulatainkon, hol búvik meg félmondatainkban is a másokkal való féltékeny összevetés, miképp álcázzuk a lényegünket és lényünket, s ha egy szokványos fordulatunk öncsepülésnek látszik, hol lapul benne mégis a hencegés. Mit értünk a szón, túl a szótári értelmén, hol van titkos magyar értelme akár még a közhelyeinknek is.Bart István könyvéből az olvasó észrevétlenül megtanulhat bennünket. Sajátosan magyar helyiérdekűségében az a pompás, hogy lényege épp önmaga értelmezése, közérthetővé, világméretűvé tétele: könnyed jellemrajzáb