A szerző Verancsics Faustus ötnyelvű (latinolasznémethorvátmagyar), 1595-ben megjelent szótárának elemzésével három, szorosan összefüggő problémára keres választ, amelyeket így együttesen még nem vizsgáltak a magyar lexikográfia történetében: 1. mennyire megbízható a szótár a?felhasználók számára? 2. Verancsics nyelvtudásának a rekonstruálása. 3. A szótár forrásainak pontos megállapítása. A kutatás 3462 latin főnév és melléknév megfelelőinek elemzését öleli fel. A választás három meggondolásból esett rájuk. Nagy számuk általános következtetések levonását tette lehetővé. A főnevek képzése nagyobb változatosságot mutat, mint az igéké, olyan prefixumokat és szuffixumokat is tartalmazhat, amelyek később nem kerültek be az egyes nyelvi sztenderdekbe. Miután a melléknevek egy része főnévből képzett, nagyobb változatosság volt prognosztizálható ezen a területen is. A források kimutatásában a szerző a Verancsics felhasználta munkákat illetően a negatív egyezéseket (hibás, nem létező szav