A Földön szinte (még mindig) megszámolhatatlan élő nyelv létezik és sok már kihalt. Az egész számára azonban általában két nyelv van: az anyanyelv és az idegen nyelv. Az idegen nyelvet „természetellenesnek”, összemérhetetlennek érezzük, holott a nyelveket titkos ösvények kötik össze. Van ugyanis az elménkben egy velünk született egyetemes (univerzális) nyelvi képesség, amely azonban születésünk után csakhamar – a szűkebb és tágabb társadalom hatására – szertelenül sokfélévé, sokszínűvé (multiverzálissá) válik, így tehát a generációk ezrein át örökölt nyelvi képesség „felszívódik” az egyetlen igazi nyelvbe, az anyanyelvbe. Ugyanakkor azonban ez a rejtett elmebeli képesség teszi mindenki számára lehetővé bármely idegen nyelv elsajátítását. Az elsajátítás lehet lassú (gyenge motiváció miatt), de lehet gyorsabb is erős, belsőből fakadó motiváció alapján – ebben rejlik a jó nyelvérzék. Tudnunk kell azonban, hogy a nyelvtanulás sikere még ma is az eltökéltség erejétől és a hosszú távú kitart