Fél évszázados elsorvasztása után a lelki egészség-védelem, a mentálhigiéné társadalmi legitimációja, szükségességének felismerése ismét erősödőben van. Mögötte ott a felismerés: az ország mentálhigiénés állapota katasztrofális. Az állam észre térése, a civil szervezetek - mindenekelőtt az egyházak - fokozodó aktivítása javított a helyzeten, ám a megkésettség következményeinek felszámolásához kevésnek bizonyult. Számos elméleti és módszertani kérdés vár megválaszolásra, a mentálhigiéné világában megjelent új paradigma is új kérdések sorát veti fel.Ebben a helyzetben megnőtt az iskola és a pedagógusok jelentősége: az iskoláé, amely minden másnál hozzá-férhetőbb a kutatók és a gyakorló szakemberek számára, és a pedagógusoké, akiknek a szerepe mint mentál-higiénés kapuőröké értékelődött fel az elmúlt években. A kötet esszéi, tanulmányai számos esetleírás és gyakorlati példa ellemzésével ehhez a munkához nyújtanak segítséget.