Az 1960-as évek közepén a logopédusok nem értették, hogy az interdentális szigmatizmus bizonyos eseteiben a hagyományos kezelés miért nem volt eredményes.A szakirodalom tanulmányozása révén egyértelművé vált, hogy az újfajta esetekben az eltérés nemcsak a beszédben, hanem a nyelésben és harapásban is megtalálható. Ennek megfelelően az elnevezés is nyelvlökéses nyelésre változott, kifejezve a másfajta típust. Ezzel az is egyértelművé vált, hogy a terápiája csak logopédus-ortodontus szoros együttműködéssel lehet sikeres.A téma 1970-ben, az ortodontus alapismeretekkel, és a megváltozott logopédiai terápiájával, bekerült a logopédus képzésbe, hogy segítse a korszerű ellátást.Az 1974-es észak-amerikai tanulmányi utam lehetővé tette, hogy mind elméletben, mind gyakorlatban elmélyüljek ezekben az ismeretekben, és a kapott szakirodalommal ortodontus kolléganőmmel 1980-ban megjelentessük az első ezzel foglalkozó jegyzetet. Az elmúlt 30 év megújuló kezelési tapasztalatait, technikai és móds