A selmecbányai diákhagyományok egyedülálló értéket képviselnek nem csupán a szakmabéliek, hanem a mindezt kívülről tisztelők számára is. A szerző ennek egyetemi éveitől kezdve és azóta nem csak őrzője, hanem művelője is, aki az eddigi több, mint négyszáz bányász-kohász-erdész szakestélyén tett derűs, poéndús, a hazai összes, szívében örök diák számára közérthető felszólalását könyvekben rögzítette. A RÁADÁS I-II mindezek folytatása. A többezer tanulságos écát tartalmazó többszáz életigenlő halmazatból néhány saját termésű idézet: - Sok van, mi csodálatos, de a józan bányásznál nincs rettenetesebb! – Mi már nem hajtunk annyira az aranyér’. Van saját! – A minisztériális főnökök ősi törvénye: ha nem tudok ártani, legalább ne használjak! – Sok nőt könnyű boldoggá tenni. De egyet? – Semmi nem értem el az életben, de azt a magam erejéből! – Globális világ? Akit romlott töltöttkáposztával kínálnak meg, attól nem várható el, hogy cigánykereket hányjon! – A mi villamos energiaiparunkkal csak az