Már rohant is a gardrób felé, magára rángatta legmelegebb pulcsiját, bár jól tudta nincs rá szüksége, ő ugyanis sosem fázik. A formalitás és az emberek bámuló tekintetének elkerülése végett még egy téli csizmát, nadrágot, sapkát és sálat is felvett. A házból kiérve ruganyos léptekkel haladt egészen a birtok végéig, amit abban a nagy hóban csak a kerítés hegye jelölt. Ott megállt, és óvatosan körbenézett, majd mikor megbizonyosodott róla, hogy egy árva lélek sincs a közelben, elrugaszkodott, és emberi szemnek hihetetlen módon repülni kezdett. Különösebb erőfeszítés nélkül siklott a levegőben, közben a földet pásztázta, nehogy észrevegyék.