A horvátországi magyar nemzetiségű irodalomtörténész, hungarológus legújabb kötetében az elmúlt néhány évben a Balkánnal kapcsolatosan írott esszéit, tanulmányait gyűjtötte össze, amely egyben az Utak és útvesztők (Budapest, Magánkiadás, 2006) és a Mikor kezdődik a XXI. század? (201012328) folytatásaként egy trilógia záró darabjának is tekinthető. Az írások segítésével megidéződik az a "kétszer is összetákolt ország", az egykori Jugoszlávia, mely a "királyi és a kommunista diktatúra bukása után is kuszált, ellentmondásos, ellenséges, öntörvényű, itt-ott agresszív, s még évtizedekig destabilizálhatja a Balkánt, amely Európa veszélyes hátsó udvara, a maga etnikai tarkaságával". A könyv első részében az utódállamok tektonikus politikai és társadalmi mozgásaira reflektálva arra keresi a választ, hogyan, mennyiben érintették ezek a változások hazánk és a térség kapcsolatait, illetve az ott élő magyarság sorsát. Bemutatja, hogy mi vezetett ide, és hogy miként éli meg Szerbia, az 1991 és 1999