Weöres Sándor gyerekzseninek indult, ami ritka, és zseniális felnőtt lett belőle, ami még ritkább. Kosztolányi Dezső azonnal felismerte rendkívüli képességeit, egyik gyerekkori versét Kodály Zoltán zenésítette meg. Soha, senki nem vonta kétségbe tehetségét, soha nem kellett küzdelmet folytatnia az elismerésért. Elemi erővel hárított el minden akadályt áradó mondanivalója elől. Végigpásztázta az egész világirodalmat, magába szívta az európai kultúrát, és mélyen hatottak rá a keleti filozófiák. Nincs költői forma, nincs műfaj és műnem, amelyen meg ne szólalt volna a kidolgozott tökéletesség hangján. Hangváltozatai a komor mítoszoktól a bájos nyelvi játékokig terjednek. Ritmusjátékait, népdalszerű kis verseit óvodások fújják szerte az országban, filozófiai költeményei fölé elmélyülten hajolnak a költészet hívei. Műveit olvasták, szavalták, megzenésítették, színpadra állították, volt, amiből még filmet is készítettek.Kenyeres Zoltán könyve végigelemzi a pálya egész terjedelmét. Szakemberek