Vaszkó Tamás – az egykori kőszegi katonaiskolai növendék, majd pécsi „cőger” – maga is megismerkedett a népi demokratikus Magyarország jogrendjével, a kihallgatásokkal, a börtönnel és az ítéletekkel. Emlékezése egy ember emlékezése, egy olyan emberé, akinek a családjából volt, amikor egyszerre négyen „élvezhették” az ÁVH „vendégszeretetét”. Nem számított, hogy az egyik nagybácsi képviselő volt kisgazda színekben az Ideiglenes Nemzetgyűlésben, majd ugyancsak nemzetgyűlési képviselő lett az 1945. november 4-i választások után is. Rossz párt színeiben indult. Kisgazda volt.Vaszkó Tamás emlékezése tanulságos és olvasmányos. Ha a történet nem lenne szomorú, még azt is írhatnám: élvezetes, mert vajon nem élvezetes-e a Kaposváron hozzájuk bekvártélyozott szovjet kapitány története, a képtelennél képtelenebb dolgok és ugyanakkor nem elszomorító-e az a naivitás, ahogy az egykori „cőgertárs” Újlaky Gumó mindent elmesél Thompson/Thomson angol kapitánynak a „disszidálásáról”, ami azután Vaszkó Tam