Mindannyian emlékezhetünk gyermekkorunk szerepjátékaira, közülük is a legismertebb és legszeretnivalóbb játékra, a „papás-mamásra”. Gyerekként a szüleinktől lessük el és szívjuk magunkba észrevétlenül majdani „papaságunkat” vagy „mamaságunkat”. Ahogy növünk, szerepeink is velünk nőnek, és egyszer csak a játékból valóság lesz: karunkban tartjuk gyermekünket, aki papává vagy mamává tesz minket. PALOTÁS PETRA megindító történetei ezekről a szülőkről szólnak, akik felnőtt fejjel napról napra, óráról órára igyekeznek elsajátítani ezt a szerepet, amely ezúttal egy életre szól…„Mindig is írtam, és mindig is meséltem. Általános iskolai barátnőim jól emlékeznek arra, ahogy heteken át meséltem az általam kitalált történeteket a menzán, és minden nap egy újabb epizódot hozott… Amikor megszületett a kislányom, Bora, éreztem, hogy újra eljött az én időm, megint írni szeretnék, írnom kell. És az élethelyzetből adódóan, olykor a kislányom által ihletve nekikezdtem a mamákról és papákról szóló történe